Saturday, November 10, 2012

mozi után...


“Valami van a télben, ami a gyermekkorra emlékeztet, közvetlenül és fájdalmasabban, mint más évszakok. A hó kékesszürke színében, a szobák alkonyatában, a kályhák nyers, orrfacsaró illatában, mindebben van valami bizalmas és örökre elveszett. Ez az emlék didergésre késztet.
Olyan a gyermekkor emléke télen, mint egy sivár, elhagyott lakás, ahonnan kiköltözött mindenki, akit szerettünk, mint egy lakás, melyből elhordták a bútorokat, s melyet nem lehet többé kifűteni.”
(Márai Sándor: A négy évszak – A hó)


Szerettem volna meselni a filmrol, mert jo volt, de mashogyan volt jo.Hianyzott belole az elegencia, ami mindig jellemzo.Bond visszament  a multba, es sok aktualisra is  tukrot  tartott a nezonek.
Aztan elolvastam kisBencet, es visszamentem 11 evesbe, amikor telen este 10-ig szankoztunk a domb oldalon, a vizes nadragunk felig fagyott volt, de  soha nem volt eleg, es foleg nem feltunk, nem kellett felnunk, es nem feltettek...kifaradtan  huztuk a szankonk az ejszakaban, melyet a ho vilagitott be alulrol, folulrol a csillagok es a Hold...gondtalan, boldog gyermekkrom volt, ma tudom igazan...

Nyugodj Bekeben kisBence!...