Friday, September 23, 2011

félősen...


Borzasztoan vartam a mai napot, vezethettem orakig, szabadon, kozel 300 km-t.Nagyon szeretek utazni is es vezetni is, uralni az autot, eggye valni vele. Egyszer evek multan megallapitottam, hogy a tortenelmet termeszetre csereltem fol, amikor itt vertem tanyat, ezen a foldreszen.Otthon minden lepes, minden kokocka, minden kavics mesel, es meg Radnotit nem is ideztem:) Itt tortenelmi multu, tekintelyu epuletek helyett tulnyomoan uvegpalotakkal talalkozni, es a termeszet ezer arcaval.Az autopalya hidjai alatt vonulo volgyek, folyok,ha lenezek, a viztukron elcsuszik a tekintetem, megigez, hogy aztan fenekre esve osszeakadjon a part menten huzodo most eppen oltozkodo fakkal, leveleikkel.Osszekacsintunk, jatekos kedvukben vannak, pirosak, sargak, barnak, tancolnak oromukben.Hiszen most lesznek a legszebbek a tavaszi zsenge ujzold utan. Ma megis felos lett, pedig jo a kezem, biztos .

Egy varosreszen athaladva eloszor megcsodaltam ezt a lakasepuletet.Alulrol nezve olyan, mintha egy hengert megtekernenk, meg azon is mosolyogtam, hogy lentrol nez
ve komoly derekvonala van, karcsu ez a haz. A legfolso emeleteket elnyelte a szegyentelenul lelogo felhovonulat.Az ott lakok ha kineztek ma, a mennyorszagban erezhettek magukat.Kar, hogy nem vittem fenykepezot.
Az ut vegen fordultam ra az autopalyara, immar hazafele, amikor minden elozetes nelkul szinte belehajtottam egy esofelhobe.Nem lehetett latni az elottem halado autot, olyan fatyol szallt le, es esett, szakadt.Az autopalya 8 savos ezen a szakaszon, 100 folott mesz, es nem latsz.Novemberben szokott ilyen kod lenni, de ma meleg volt.Ugy ereztem hiaba nezem a muszerfalat, ez csak egy auto, nem repulo, nem eleg ha a szamokra hagyatkoznom.Talan 25-30 km-en at tartott, amikor vegre a felho egyik foltjan , ha csak erotlenul is, de atsutott a Nap.Itthon mar napos ido vart.Soha nem feltem meg igy vezetes kozben. Kozben nem erzem a faradtsagot, nem tudom mi lenne az eleg, mi az a pont, amikor mar nem lenne kedvem vezetni.Itthon meg most is, ha behunyom a szemem erzem a zugast, erzem, hogy elfaradtam.
Paradicsomlevessel oldottam a felos reszet, az engem mindig megnyugtat, es hat persze az is, hogy leirhattam...jo ejt mara:)