Sunday, July 24, 2011

a félelemrõl...




...nem is olyan reg volt, amikor szerettem volna irni egy bejegyzest az erzelmekrol, abbol is kettorol, hogy mennyire ertelmetlenul van jelen, az irigyseg es a feltekenyseg.Nem talalok mellette jelzot, hogy valami jot okoznanak.Megis van nevuk, es napi szinten erzelmet valtanak ki, dolgoznak velunk.
Megdobbent a vilag ujra, es megsem allt meg a Fold, forog tovabb, felkel a Nap holnap is, lenyugszik, emberek mennek, vegzik dolgukat, kisbabak szuletnek, masok meghalnak.
A felelem felutotte fejet Norvegiaban, megvillant.Mindig haragudtam, mindig tehetetlen duhos voltam a felelemtol.Nem vagyok felos, ami duhbe hoz a feltes, amikor mas miatt felek, mert feltek.
Aztan kezdtem boncolgatni a felelmet.Neha jo, mert biztonsagos, kimert, lefekez, ovo, vedo,majdnem kiegyensulyozott viselkedest ad.Mellette parhuzamosan szelet kifogo, lenduletet megallito, ami nem biztos, hogy mindig szerencses, szukseges.Ut kozben ugy hozza lehet szokni, hogy eszre sem vesszuk es eldeformal, egy ido utan onmagadra sem ismersz.A legnehezebb biztosan ebben is, a helyes kozeput felismerese.

Tobb oldalon olvastam el a megmagyarazasat a merenyletnek, de a fejem begorcsolt egy ido utan, mert folfoghatatlan, hogy miert ilyen kamaszoknak kellett ismet meghalni, akik semmit nem kovettek el.
Nyugodjatok bekeben!