Tuesday, July 12, 2011

emlékek...



emlekeinkben minden megszepul van a mondas
nem tudom mennyire igaz, mert a szepnek nem kell szepulni, a nem szepre meg jo lenne nem emlekezni
napok ota fogva tart egy egy emlek, zavar, kizokkent, osszezavar,lelassit, elterel, feltart, utban van, es mindig arra lep, amerre en . Szeretnem kikerulni, magam mogott tudni, de nem engedi
Milyen jo lenne, ha csak arra emlekznenk, amire szeretnenk, ha eszunkbe jutna, vagy egy illat egy zajfoszlany, egy iras, egy kep eszunkbe juttatja, es rabolintanank, aham johetsz, emlekezzunk.
Kar, hogy nem igy mukodik, es jon az is, amelyik utban van, sot igazan az tolakszik,nyomul, hogy elso legyen

Majd sikerult eloszedni valamit, valami olyat, amit meg mostanaban is szoktam neha csinalni.
szerettem a citromot , hejat, mint az almat lehamozni, majdnem gerezdekre vagni, de minimum negy darabba, enyhen cukorba martani, es elore savanyu pofat vagva enni:)
igazi kinzas volt, megis imadtam, es meg neha napjan eszem, mint ma este.Jo volt, elegge kiszabaditott a most nem kivanatos emlektol, es jo volt pofakat vagni, nevetni...

a bananos kenyer csak disz, en sutottem, a fiuknak...

..csak kesobb jottem ra, milyen csodalatos az elme, a citrom es a rossz emlek kozott megtalalta az osszefuggest, tudat alatt, tetszik:)