Tuesday, November 16, 2010

néma ma..


Az oceanon tul , a Duna budai oldalan mondana valaki, hogy valamit nem akarok lenyelni, valamilyen informaciot, azert dagadt be a mandulam, szomatizalok, hallom a hangjat.Talan igaza lenne, de csak az egyik reszben, nem beszelek valakivel ket napja, esetleg ebbol alakult ki.O beszel hozzam, en csak neha bolintok.
Most meg elbujhatok a dagadt mandulaim moge, direkt orulok, hogy alig birok nyelni, es kozben csondben lehetek okkal.Van mire rafogni.
Michael Douglas nezett vissza az egyik magazin cimlapjarol ma hazafele, sokkolt a latvany.Ha a dirty dancing szivtiproja utan O is elhagy, nagyon meg fog viselni.
Ahogy munka kozben kalandoztam, csapongtam gondolataimban, arra ebredtem , hogy a tv ,a filmek, a szereplok, a musorok olyan teret toltenek ki az eletunkben, hogy egy egy szinesz, szineszno, szinte csaladtagga notte ki magat az evek alatt.Vagy nagyon jo baratta, a legjobb, mert soha nem szol vissza, atelhetunk vele barmit, betegsegeket, szerelmeket, szakitasokat, halalozas, engedi, hogy arnyekkent Vele egyutt sirjunk nevessunk.Ha szamunkra nem szimpatikusan cselekszik meg be is szolunk Neki, es O az, aki soha nem fog megneheztelni rank.
Michael Douglas nagyon beteg, arnyeka onmaganak, es megis hosiesen nyilatkozik.Termekeny mult marad mogotte, de amit sajnalni fogok, hogy mar nem lathatom valami ujban, valami meroben mas kategoriaban,valami meglepoben.
Mandulagyulladas jo, ha telefonon beszelgetest kerulni akarunk, ha nemasagra eskuszunk valamiert.Egy mandulagyulladas csondje , sokkal beszedesebb , mint barmilyen parbeszed, alkalomadtan.