A nok taskaja, retikulje, semmi esetre sem egy fekete lyuk, ahogy a ferfiak gondoljak,oly sokan.Bar a formaja, anyaga, mindenkeppen egy anyagias kozmikus kotodes a noi lelekkel, vagyis sokat elarul rolunk.Hiaba a divat, a trend, mi magunk valasszuk ki, magunk dontunk.
A taskaink mindenfele meretben, kulsoben, alakban, szinben tapadnak arnyekkent hozzank, nem beszelve a bennuk rejlo kaoszrol, zurzavarrol.Sajat velemenyem, hogy amelyik taskaban nincs zur, az mar gyanus nekem.Beledugunk, rejtunk mindent, neha egy egy rendrakasnal meg is lepodunk, hogy eztmiotakeresem, es a taska aljan megtalalom.
Azt gondolom minden korosztalynak megvan a sajat , korat megilleto taskaja, az annak megfelelo tartalommal termeszetesen.Egeszen mas a tartalma egy kamasz lany taskajanak , vagy egy ket gyerekes anyukanak, esetleg egy nagymamanak.Hiszen az anyukaknak kell elohuzni a zsepit a varazstaskabol, amibol mar sebtisztitot, ragtapaszt tettunk a maszokan szerzett sebre,illetve a nagyi taskajabol kerul elo a varatlan de mindig jol jovo zsebpenz is.es ezekbol a taskakbol kerul elo a zsepkendo megallitani a konnyeket, a konnyeinket, legyen az banat, fajdalom, vagy oromkonny.
A taskank valahol a meroszalaga a szemelyes novekedesunknek is.Minden korszakuknban visszuk benne magunkkkal azokat a dolgokat, amivel ugy erezzuk vedohalot kepezunk magunknak es szeretteinknek egyarant.A vegso stadiumnal pedig elerkezunk ahhoz a felismereshez, hogy nem az a fontos ami a taskaban van, hanem ami mi magunkban van, es mosolyogva esetleg vallrantva, mehetunk taska nelkul is.Tul fogjuk elni:)
