6 eves kislany voltam, amikor a noverem ferjhez ment.Eppen ma mondta a parom, hogy fantasztikusan tudok emlekezni, es hat persze, hogy erre a napra is emlekszem.Ha nem is teljessegeben, de fo momentumokra.Emlekszem, ahogy az eskuvo elott hetekkel kihirdette a pap a templomban az eskuvojuket, nev szerint ekkor es ekkor , ezen a napon lesz . Hallgattam izgatottan es mindig elkepzeltem, amikor majd az en nevem is elhangzik valakivel, aztan soha nem mondta a pap, de elkepzelni jo volt, ma is joleso erzest ebreszt.A cipoben fajt a noverem laba, az eskuvoi menetnek, a nepnek gyakran kellett megallni, hogy egy pillanatra kiemelje a fajos labat az uj cipobol.Aztan gyorsan tortent minden es mar menyecske ruhaban tancol, es hozzam beszel egy ferfi, hogy na te leszel a kovetkezo..es en ekkor eszmeltem ra, hogy elvittek a noverem es sirni kezdtem de nagyon, a ferfit meg is ijesztettem, mindenki faggatni kezdte, hogy ugyan mit mondott nekem.A noverem atalakult vendegge, valahogy mas lett minden miutan elkoltozott.
Arrol jutott eszembe, hogy abban a lassu, turelmes vilagban volt hitelete egy igeretnek, kibirta a kihirdetest, ma mar sok hazassag 2 honap utan be is fejezodik. Meggondolatlansag lenne?, hirtelen feltoro vagy es gyorsan ki is eg?Nem tudom. Konnyebb tovabbmenni a megoldas helyett?mert az munkaval jar?esetleg szembesulunk sajat hibainkkal, gyengesegunkkel?kerdesek hegye halmozodik bennem.
Mindenestre munkaval jar egy kapcsolat, dolgozni kell benne es rajta, mert csak akkor mukodik.Ha sokan a megoldasra forditananak annyi vagy csak a fele idot, amennyit egy uj kapcsolat behalozasara, sokkal jobb lenne a valasi statisztikank.Es sokkal kevesebb serult gyerek, felnottunk lenne.
Ez a 40 ev hazassag utani valas ez elgondolkoztat, megdolgoz.Ez egy fel eletolto.Ebben 40 karacsony van, nem tudom hany szuletesnap es szuletes, ballagas, eskuvo.
Viszont azt is tudom mindehez ket ember kell, ket ember munkaja, ket ember akarasa, egy nem eleg.
foto:Al Gore es Tipper eskuvoje
